Történetek

Nagy nap várt Philre, a kis elektromos villás targoncára. Izgatott volt, hogy végre beköltözhet a STILL- targoncaiskolába.  Phil emelővilláját „tátva” álmélkodott a STILL-targoncaiskola hatalmas bejáratánál. Soha életében nem látott még ilyen nagy raktárt. Bár édesapjától már hallott a híres épületről, a valóság minden képzeletét felülmúlta.

Mielőtt munkába állnak, a kis targoncáknak az óvoda után el kell végezniük egy bentlakásos iskolát, ami már több mint száz éve fejleszti a jövőt, s ahová a legjobbak közül is csak a legjobbak kerülhetnek be. Az egész család lázban égett, a szülők ugyanúgy izgultak, mint a kis targonca.
Phil, mint az emelőgépek általában, egy raklapból épített garázsban aludt. Ébredés után kitörölte az álmot a szemeiből, alaposan kinyújtóztatta a villáit, és a szüleihez gurult. Anyukája éppen az iskolatáskáját készítette össze.

Ahogy ügyesedtek a kis emelőgépek a STILL-iskolában, egyre több feladatot bíztak rájuk tanáraik. Vészesen közeledett a karácsony, így hát volt munka bőven. Az ünnep előtt jócskán megnőtt a rendelések száma, ezért a felsőbb évesek mellett az első- söket is befogták, hogy segítsenek az ajándékcsomagok összekészítésében.
Az egész suli karácsonyi lázban égett, volt, aki Mikulás-sapkában rendezgette a pakkokat. Phil és Simon izgatottan gurultak reggel a csomagolóba.
– Mindig erre vágytam, hogy segíthessek valóra váltani egy kisgyerek álmát – lelkendezett Phil.

– Én is úgy várom már. Van egy jó ötletem. A kívánságok mellé rejtsünk valami finomságot is a csomagba – javasolta Simon.
Épp ezen morfondíroztak, amikor a kanyarban kis híján fellökte őket az egyik osztálytársuk. Láthatóan fel volt dúlva.

Phil gördülékenyen vette az iskolai akadályokat. Már a tanév első heteiben kiderült, hogy kitartóbb, szívósabb sok társánál, sőt, arra is felfigyeltek a tanárai, milyen eszes. Hamarosan kiválóan kanyarodott, tűpontosan emelt és ügyesen rakodott.
Egy felmérésen kellett részt venniük a kis elsősöknek. Éppen a vizsga eredményére vártak Simonnal a szobájukban, amikor kopogtak.
Phil sietett ajtót nyitni. Nagy meglepetésére Quentin igazgató állt előtte.– Szia Phil! Épp téged kereslek – üdvözölte a harcedzett targonca úr.
– Jó napot, Quentin igazgató! – köszönt kissé félénken Phil.
– Na, nem kell így megszeppenni, jó hírt hozok – mosolygott törött villája alatt az igazgató. – Minden tanév novemberében részt veszünk a Targoncaiskolák Nemzetközi Versenyén, ahova az iskolák a legjobb tanulóikat küldik el, hogy összemérjék a tudásukat. Arra gondoltunk, hogy idén te képviselhetnél minket, STILL-eket a versenyen. Mit szólsz?